Most nem foltvarrós dolgokról készülök írni.
Ma tanúja voltam az utóbbi idők legaranyosabb eseményének.A Kálvin téren szálltam villamosra, Buda felé.Mivel ülő hely nem volt,nyitott ablak elé álltam ahol egy fiatal pár ült egymással szemben. A Mama hátán egy cipelőben, egy baba csücsült. Én kb:10-11 hónaposnak néztem.Nagy barna szemekkel, bájos arcocskával, rózsaszín kalapban, rózsaszín pólóban, cuki farmerben, pici fehér edző cipőben. Egy ízíg-vérig kislány. Ritkán tudok idegen gyerektől ellágyulni, de ő nagyon aranyos volt. Kicsi ökle a szájában, és teljes átéléssel dörgölte a két kilátszódó fogacskáját. Persze, szerettem volna ha rám néz, ezért próbáltam integetni, mosolyogni, puszit dobni. Hát, nem sok sikerrel! Észre vettem, hogy mi köti le a figyelmét. Mellettem állt egy "dögös" fiú! Sötét haj, borostás arc, fekete póló. Az a "latinos " típus. A köztünk lévő oszlopot fogta úgy, hogy a keze között volt a hátizsákjának a fekete hevederje. A baba ezt szerette volna megkaparintani. Úgy, a nyálas kicsi kezével megpróbálta a srác kezéből kifejteni azt a valamit. Elmélyülten dolgozott az ügyön. Néha, ha elfáradt, kicsit újra betömte az öklét a szájába.De hamarosan újra a fekete hevedert és a fiú kezét vette célba.
Közben ránéztem a srácra. Mereven állt, kifele nézett az ablakon, de az egész arca mosolygott. Nem nézett semerre, nem mozdult. Nem állt arrébb,nem törölgette a nyálas kezét a nadrágjába,csak mosolygott. Hagyta hogy a kicsi egyenként fejtegesse le az oszlopról az újjait, mielőtt a hátizsák leesett volna, újra visszafogta az oszlopot. ez így ment 3-4 megállón keresztül.
A baba nagyon jól el volt, a srác meg csak mosolygott,és hagyta.
(Amúgy a szülők egyszer se pillantottak a kislányra! Nem is értem ,hogy lehet egy ilyen kicsit úgy cipelni hosszú úton ,hogy nem látom mit is csinál? / De annyira aranyos volt a látvány , hogy el hesegettem a bosszankodásomat is.Sajnos nekem le kellett szállnom, így sose tudom meg, mi lett a vége.
Minden esetre, a srácnak, a viselkedésért ötöst adnék.
/Csak csendben jegyzem meg, szívesen lettem volna a baba helyébe :) /
1 megjegyzés:
Csak vigyázzunk kérem a "latinos" fickókkal! BÚÉK Katikám! Remélem az idén eljutunk egy kis nosztalgia tanfolyamra, mert nagyon hiányoznak a kedves Tanítónéni derűs,szívmelengető órái! Szeretettel :o)
Megjegyzés küldése