2011. szeptember 12., hétfő

Baba kaland

Most nem foltvarrós dolgokról készülök írni.
Ma tanúja voltam az utóbbi idők legaranyosabb eseményének.
A Kálvin téren szálltam villamosra, Buda felé.Mivel ülő hely nem volt,nyitott ablak elé álltam ahol egy fiatal pár ült egymással szemben. A Mama hátán egy cipelőben, egy baba csücsült. Én kb:10-11 hónaposnak néztem.Nagy barna szemekkel, bájos arcocskával, rózsaszín kalapban, rózsaszín pólóban, cuki farmerben, pici fehér edző cipőben. Egy ízíg-vérig kislány. Ritkán tudok idegen gyerektől ellágyulni, de ő nagyon aranyos volt. Kicsi ökle a szájában, és teljes átéléssel dörgölte a két kilátszódó fogacskáját. Persze, szerettem volna ha rám néz, ezért próbáltam integetni, mosolyogni, puszit dobni. Hát, nem sok sikerrel! Észre vettem, hogy mi köti le a figyelmét. Mellettem állt egy "dögös" fiú! Sötét haj, borostás arc, fekete póló. Az a "latinos " típus. A köztünk lévő oszlopot fogta úgy, hogy a keze között volt a hátizsákjának a fekete hevederje. A baba ezt szerette volna megkaparintani. Úgy, a nyálas kicsi kezével megpróbálta a srác kezéből kifejteni azt a valamit. Elmélyülten dolgozott az ügyön. Néha, ha elfáradt, kicsit újra betömte az öklét a szájába.De hamarosan újra a fekete hevedert és a fiú kezét vette célba.
Közben ránéztem a srácra. Mereven állt, kifele nézett az ablakon, de az egész arca mosolygott. Nem nézett semerre, nem mozdult. Nem állt arrébb,nem törölgette a nyálas kezét a nadrágjába,csak mosolygott. Hagyta hogy a kicsi egyenként fejtegesse le az oszlopról az újjait, mielőtt a hátizsák leesett volna, újra visszafogta az oszlopot. ez így ment 3-4 megállón keresztül.
A baba nagyon jól el volt, a srác meg csak mosolygott,és hagyta.
(Amúgy a szülők egyszer se pillantottak a kislányra! Nem is értem ,hogy lehet egy ilyen kicsit úgy cipelni hosszú úton ,hogy nem látom mit is csinál? / De annyira aranyos volt a látvány , hogy el hesegettem a bosszankodásomat is.Sajnos nekem le kellett szállnom, így sose tudom meg, mi lett a vége.
Minden esetre, a srácnak, a viselkedésért ötöst adnék.
/Csak csendben jegyzem meg, szívesen lettem volna a baba helyébe :) /

1 megjegyzés:

dit írta...

Csak vigyázzunk kérem a "latinos" fickókkal! BÚÉK Katikám! Remélem az idén eljutunk egy kis nosztalgia tanfolyamra, mert nagyon hiányoznak a kedves Tanítónéni derűs,szívmelengető órái! Szeretettel :o)