Baba kaland

Most nem foltvarrós dolgokról készülök írni.

Ma tanúja voltam az utóbbi idők legaranyosabb eseményének.
A Kálvin téren szálltam villamosra, Buda felé.Mivel ülő hely nem volt,nyitott ablak elé álltam ahol egy fiatal pár ült egymással szemben. A Mama hátán egy cipelőben, egy baba csücsült. Én kb:10-11 hónaposnak néztem.Nagy barna szemekkel, bájos arcocskával, rózsaszín kalapban, rózsaszín pólóban, cuki farmerben, pici fehér edző cipőben. Egy ízíg-vérig kislány. Ritkán tudok idegen gyerektől ellágyulni, de ő nagyon aranyos volt. Kicsi ökle a szájában, és teljes átéléssel dörgölte a két kilátszódó fogacskáját. Persze, szerettem volna ha rám néz, ezért próbáltam integetni, mosolyogni, puszit dobni. Hát, nem sok sikerrel! Észre vettem, hogy mi köti le a figyelmét. Mellettem állt egy "dögös" fiú! Sötét haj, borostás arc, fekete póló. Az a "latinos " típus. A köztünk lévő oszlopot fogta úgy, hogy a keze között volt a hátizsákjának a fekete hevederje. A baba ezt szerette volna megkaparintani. Úgy, a nyálas kicsi kezével megpróbálta a srác kezéből kifejteni azt a valamit. Elmélyülten dolgozott az ügyön. Néha, ha elfáradt, kicsit újra betömte az öklét a szájába.De hamarosan újra a fekete hevedert és a fiú kezét vette célba.
Közben ránéztem a srácra. Mereven állt, kifele nézett az ablakon, de az egész arca mosolygott. Nem nézett semerre, nem mozdult. Nem állt arrébb,nem törölgette a nyálas kezét a nadrágjába,csak mosolygott. Hagyta hogy a kicsi egyenként fejtegesse le az oszlopról az újjait, mielőtt a hátizsák leesett volna, újra visszafogta az oszlopot. ez így ment 3-4 megállón keresztül.
A baba nagyon jól el volt, a srác meg csak mosolygott,és hagyta.
(Amúgy a szülők egyszer se pillantottak a kislányra! Nem is értem ,hogy lehet egy ilyen kicsit úgy cipelni hosszú úton ,hogy nem látom mit is csinál? / De annyira aranyos volt a látvány , hogy el hesegettem a bosszankodásomat is.Sajnos nekem le kellett szállnom, így sose tudom meg, mi lett a vége.
Minden esetre, a srácnak, a viselkedésért ötöst adnék.
/Csak csendben jegyzem meg, szívesen lettem volna a baba helyébe :) /

Húgom táskája

Van egy kedves régi vevőm. Egy fiatal tanár ember. Először egy takaró projekthez kért segítséget.
Őszintén megmondva, nem sok reményt fűztem hozzá. De mikor behozta a kész terméket, leesett az állam. Kiderült, hogy a mamája régóta varr, és ő is kedvet kapott hozzá. Kipróbálta ,és hobby-ja lett. Mostanra, ha bejön, egymás szavába vágva húzzuk egymást a jobbnál jobb táska fazonok kielemzésébe.( Csak csendben jegyzem meg, hogy ő meg is varrja a legtöbbet.) Állandó megrendelői lettek a felesége, mamája, és a kolléga női.
Nemrégen beállított egy jópofa táskával. Mikor elkezdtem forgatni, elmondta: "á, ez csak egy fél órás táska". Már ekkor voltak fenntartásaim. (ismerve a tempómat) De megnyugtatott, hogy ez tényleg nagyon egyszerű!!! Annak is tünt!!! Ezért fogtam hozzá! Nem akarom magamat fényezni: azért ezt is sikerült egy egész szombat délután el szöszmögni. 3 db tégla lap kiszabásáról és megvarrásáról beszélünk! Húgom előző nap meglátta ezeket az anyagokat, és beleszeretett.Gondoltam, ő szereti az ilyen "malac lopó" fazonokat, megvarrom neki.
Ez lett a végeredmény! Ani nagyon örült neki, egész este ezzel sétált.Ha újra nekifognék, lehet hogy nem tennék bele flízt. Nekem túl duci lett.Azóta láttam ezt a fazont valakinél, és abban sem volt semmi, csak a bélés.
De tényleg: ha belegondolok, fél óra alatt meg lehet varrni:)

Anyu táskája

Mikor élvezettel olvasom mások írásait, mindig nagy kedvet kapok a blog íráshoz. Hiszen nekem is annyi mondanivalóm lenne. Hazafele a metrón hosszú esszéket fogalmazok a világ dolgairól, az emberekről, a hobbymról. Aztán itthon elszáll minden erőm. Marad az olvasás, böngészés.

Pedig néha nekem is lenne mutogatni valóm! Varrok ám én is! Ha nem is annyit , mint szeretnék, de varrok.Mostanában valahogy úgy alakítottam a szombat és vasárnap délutánjaimat hogy beleférjen egy kis öröm varrás.Elkezdtem befejezgetni rég elfeledett dolgaimat. Készítettem újakat is. Például, ma adtam át Anyu születésnapjára varrt táskát. Már ez a harmadik ebből a fazonból.De mit tegyek, ezt szereti! Kettőt már elkoptatott . De azért igyekszem, hogy mindegyik valamiben különbözzön az előzőtől. Ez a fazon egy világos, márványos alapra készült. Igazából a steppelt alap már régen készen volt. Valamelyik elvetélt tábori ötletből maradt. Csak a zsebet kellett kitalálni.No, meg a díszítést. Ha anyura gondolok, talán ez a legnehezebb. Nem szereti ha túl csicsás, de azért valami mégis kell rá. Különben nekem lenne unalmas!!! Hát, ez lett belőle!!!