Lányaim nem különösebben érdeklődnek a hobbym iránt. Mikor nagy lelkesen mutatok valamit,látom az arcukon a megdöbbenést! Miért lehet extázisba kerülni egy darab anyagtól, egy szép táskától, egy általuk " csúf"-nak mondott babától?Azért is furcsa ez a számomra hiszen ebben nőttek fel! Mióta az eszüket tudják varrógépek és anyagok között élték az életüket. A Kicsi még ráadásul szakmabeli lesz!!! Igaz ,a Nagy egy gombot se tud felvarrni.Szerintem tűje sincs otthon?!
Ezért örültem nagyon, mikor a Nagy azzal a kéréssel állitott be , hogy strandtáskára lenne szüksége az utazáshoz. Bár voltak azért aggodalmaim, ha az utolsó közös projektre gondoltam!! Ugyanis, közelharcot vívtam vele egy féltenyérnyi kulcstartó elkészitése közben. " Ne legyen farmer, ne legyen virágos, ne legyen világos,se sötét,ne legyenek rajta tűzések, sőt, egyáltalán semmi ne legyen rajta!! Ajánlottam neki melegen a kínai piac kínálatát. De erre felháborodott: no,de anyu!!! Hetekig rámolgattam az anyagaimat, kutattam, mi is lenne a legjobb. Hangsúlyozom, egy kulcstartóról volt szó. Nem is volt már kedvem hozzá igazán. De nem valhattam szégyent. Ami elkészült az végül is megfelelt a kiirt katagóriának, látom, használja is!
A strandtáskánál már óvatosabb voltam! nem kérdeztem semmit! Próbáltam magam összeszedni gondolatban, és anyagban. Nyárias, vidám, nincs rajta semmi csicsa! A belseje vízhatlan ballon anyag ( a vizes fürdőruha, és türi miatt). Megjegyzem, ezt értékelte a legjobban! (Hiába no, ő egy földön álló közgazdász! ). Saját felelősségre készült hozzá egy neszeszer is, a naptejnek, meg a hasonló fontos dolognak. Igazából tetszett neki, boldogan vitte egészen Spanyolországig! Tegnap láttam a képeket, viselte büszkén, még a városban is! Mégis jó vagyok valamire:)
