Mikor élvezettel olvasom mások írásait, mindig nagy kedvet kapok a blog íráshoz. Hiszen nekem is annyi mondanivalóm lenne. Hazafele a metrón hosszú esszéket fogalmazok a világ dolgairól, az emberekről, a hobbymról. Aztán itthon elszáll minden erőm. Marad az olvasás, böngészés.
Pedig néha nekem is lenne mutogatni valóm! Varrok ám én is! Ha nem is annyit , mint szeretnék, de varrok.Mostanában valahogy úgy alakítottam a szombat és vasárnap délutánjaimat hogy beleférjen egy kis öröm varrás.Elkezdtem befejezgetni rég elfeledett dolgaimat. Készítettem újakat is. Például, ma adtam át Anyu születésnapjára varrt táskát. Már ez a harmadik ebből a fazonból.De mit tegyek, ezt szereti! Kettőt már elkoptatott . De azért igyekszem, hogy mindegyik valamiben különbözzön az előzőtől. Ez a fazon egy világos, márványos alapra készült. Igazából a steppelt alap már régen készen volt. Valamelyik elvetélt tábori ötletből maradt. Csak a zsebet kellett kitalálni.No, meg a díszítést. Ha anyura gondolok, talán ez a legnehezebb. Nem szereti ha túl csicsás, de azért valami mégis kell rá. Különben nekem lenne unalmas!!! Hát, ez lett belőle!!!
2 megjegyzés:
Katikam, biztos nagyon fog neki Anyukad orulni! Lattam a horgolos-projectedet, pont ilyen kockakrol almodozom en is. Csak nem takaro lesz belole? Puszillak! Saci
Pedig én nagyon szívesen olvasgatnám az elmélkedéseidet...
Megjegyzés küldése